A Balatonalmádiban található Amaretto fagyizó szakmai munkáját irányító fagylaltkészítője, Varga Tamás abban hisz, hogy érdemes figyelni egymásra, tanulni egymástól és közösen fejlődni. Ez szerinte igaz a fagylaltkészítésre is.
Milyen ízzel készül az idei versenyre?
Megálmodtam már, de inkább legyen meglepetés. Annyit elárulok, hogy mivel szeretek kísérletezni, különleges, első hallásra talán össze sem illő ízkombinációval készülök.
Honnan jött az inspiráció, és mennyire számít, hogy szereti-e az adott ízt?
Több mint húsz éve foglalkozom fagylaltkészítéssel, gyakran megyek szakmai találkozókra, de szinte mindenhonnan lehet inspirálódni. Egy desszertből is érdemes beépíteni egy-egy ötletet, de bármitől beindulhat a fantáziám, aztán finomítok rajta a vendégek visszajelzései alapján is. Nagy a repertoárunk, de az örök kedvenc talán a pisztáciás étcsoki, illetve a velencei álom, amivel 2002-ben megnyertük az Év Fagylaltja versenyt.
Ki kóstolja meg először az új ízeket?
A kollégák és a családom.
Sokan kérnek mentes fagyit?
A gasztronómiában egyre jobban érezhető, hogy sokan érzékenyek valamilyen összetevőre. Természetesen erre mi is reagálunk: a pult egy része mentes fagyikból áll, keresik, nagy rá az igény.
Bicajra pattan-e valaki, hogy messzebbről is átkerekezzen az önök fagyijáért?
A balatoni kör nagyon népszerű turisztikai útvonal, így egyre többen jönnek biciklivel, megtalálnak minket, pedig nem pont a kerékpárút mellett vagyunk.
Meg lehet verni az olaszokat fagyiban?
Szerintem nem kell senkit sem megverni, inkább tanulni kell egymástól. Egy ilyen verseny is remek terep erre. Mindenhol készítenek nagyon jó fagyit, érdemes mindenhonnan elhozni az újdonságokat, megtanulni, beépíteni, és aztán átalakítani a saját ízlésvilágunk szerint.
